Teljesen új dimenziók nyílnak meg előttem amikor fektetett sarokkal próbálok játszani. Nagyon kell koncentrálni, hogy ne késsen és ne siessen, magyarul pontosan a hangon legyen a lábdob. Nehéz dolog, amikor az ember egy berögzült mozdulatot próbál átalakítani. De muszáj, mert a fektetett sarok kurva jó dolog ha ezekre van szükség:
- dinamikusabb (nyilván nem hangosabb!) lábdobon (hangerőkülönbségek)
- halkabb lábdob
A gyakorlat, amivel a fektetett sarkot elkezdtem most kigyúrni egyszerű: tizenhatodokat játszok nagyon lassú tempóban, figyelve arra, hogy egy egyenletes lüktetése legyen a mozdulatnak ahogy a lábgépet lenyomom.
Aztán, hogy ez segít-e azt nem tudom.
