Ritmus az életem

A rudimenteket, vagy szép magyarul kézrendeket a helyén kell kezeld, ezért fontos letisztázni, hogy mire jók. A kézrendek hasznosak az ügyesség fejlesztésére, meg persze zenélni is lehet vele, ott van pl. Steve Gadd, egy nem elhanyagolható dobos - hát ő elég magas fokon űzte a kézrendek használatát a mindennapi zenélésben. Node! Hát vagyunk egy páran, akik bizony hajlamosak vagyunk a technikai részletkérdésekbe belemerülni és elfelejteni, hogy miért is ültünk le a cájg mögé.

Szép dolog 64-edeket kiütni 300-as tempónál, nagyszerű, lehet vele nyerni díjakat és az ember büszke lehet magára, mint mikor megnyeri a 100 méteres síkfutást, de ettől még nem lesz zeneileg jó a dobolás. Ezért érdemes megfogadni Nesztor Iván tanácsát, miszerint a kézrendeket elsősorban használjuk a kézügyesség fejlesztésére. Arra viszont nagyon jók! Aztán mikor már nem akadály a technika és mindent el tudunk dobolni amire szükségünk van ahhoz, hogy kifejezzük a zenei mondanivalónkat (!), akkor lehet tudatosan használni az előre beseggelt kézrendeket is.

Aztán, hogy ne legyen tök fölösleges üres szócséplés az egész, itt egy letölthető rudiment táblázat.

Hallgattam a Maceo dobosát. Nem csinál semmit és mégis elcseszett jó, de miért? Annyira fehérül doboljuk a funk-ot, hogy az már rock. Mitől akkora királyok a fekák? Az rendben, hogy ott lüktet bennük egypár plusz ér, amire az van belülről feliratozva, hogy groove, mégis azért csak van egy-két dolog, amit el kéne tanulni tőlük...

1. Lazák
Lazák mint a rigalánc, ez az ötéves kissrác úgy dobolja az R&B-t, hogy összepisilem magam a time-tól. Vannak fehérek, akik egész életükben nem fognak ilyen húzással dobolni, úgyhogy ennél több bizonyíték nem kell, hogy igenis számít a vér. Amire viszont oda lehet figyelni, hogy a funk, a hip-hop, az r&b és az összes olyan zenei stílus, amire mi, fehérek olyan irígyek vagyunk, szóval mindet ultralazán kell játszani. És nem csak fizikálisan, mentálisan is!

2. Ne kavarj fölöslegesen
Főleg hazánkban jellemző, hogy minden szám, minden percében az összes zenész meg akarja mutatni, hogy mekkora király a hangszerén. Dobosoknál ez hatványozott (itt megint beugrik a régi szlogen: "A dobos a zenész legjobb barátja" - hehe). Ha valamivel el lehet rontani a zenét, az az ha nem zenélsz, hanem önző vagy és azt akarod, hogy elképedjen a technikádtól a kiscsávó az első sorban, aki figyeli a kezedet... Szokj le róla!

3. Gép
Sok esetben úgy kell nyomni mint egy dobgép. Nulla dinamika, nulla kavarás csak a színtiszta groove. Ndugu mester pl. úgy gyakorol, hogy benyomja a metronómot és egy percig nem csinál semmit csak felveszi belül a lüktetést. Aztán kikapcsolja a kattot és halál egyszerű groove-okat játszik fél óráig.

Folyt köv...

A leütés nagyon hasonló ahhoz a “pattogtató” gyakorlathoz, mikor a verőt úgy pattogtatjuk mint egy kosárlabdát. Ha elég magasról indítjuk a pattogást, akkor az ütés dinamikája nagyobb lesz. A leütés abban különbözik, hogy meg kell állítani a verőt a bőrről visszapattanva, 5-10 cm-re a bőrtől. A következő gyakorlattal lehet megtanítani a (példában a bal) kéz izmait a leütésre:

Tegyük a jobb kezünket, tenyérrel felfelé a jobb térdünkre

A bal kézzel csináljuk a pattogtatós gyakorlatot úgy, hogy ne érjen hozzá a verő a jobb tenyérhez (persze itt valójában nem visszapattanásról van szó, hiszen a verő nem ér hozzá a tenyerünkhöz). Próbáljuk a verőt elég közel engedni
a nyugvó jobb kézhez, úgy, hogy szinte hozzáérjen. Amikor ezt már frankón tudjuk és nagyon lazán megy, nem szorítják a hátsó ujjak a verőt, minden nyugodt, akkor csináljuk négy pattanó ütést és az ötödikre állítsuk meg a verőt. 1-2-3-4-ÁLLJ! (Lehet más is, pl.: 1-2-ÁLLJ! 1-2-ÁLLJ! stb stb….)

Amit a bal kéz csinál, mikor megállítja a verőt, azt fogja csinálni a leütésnél is!
Az is fontos, hogy ne csináljuk túl gyorsan a gyakorlatot, mert itt most nem a sebesség a lényeg, hanem az, hogy hozzászokjon a kéz a mozdulathoz.

A technikához egy egész kicsit össze kell szorítani a verőt a hátsó ujjakkal és a forgásponttal. A szorítás mértéke ne legyen nagy, mert be fog merevedni a kéz és tönkre megy az izületünk! Csak annyi nyomás legyen a kézben, hogy meg tudjuk állítani a verőt! (Elvileg a tenyérnek a hüvelykujj alatti párnájába csapódik bele az ütő.)
Ahhoz, hogy a kezünk memorizálja a mozgást csináljuk az előző gyakorlatot egy-két hétig (még ne kavarjunk a dobon, csak a kézen csináljuk)!

Ezt a mindennapos bemelegítéshez is használjuk!!!

NE OLVASD TOVÁBB, AMÍG NEM GYAKOROLTAD EZT KI!

A dobra való áttétel az előzőekben leírt gyakorlatokkal történik: 1-2-3-4-LE! 1-2-3-4-LE vagy 1-2-LE! 1-2-LE! stb… Itt is figyeljünk arra, hogy a szorítás ne legyen túl nagy a kézben, ne feszüljön a kéz!

Ha ez megvan és biztosan, LAZÁN megy, akkor minden megvan ahhoz, hogy tökéletes legyen a leütés az extra visszapattanások nélkül is.

A leütés nem hangosabb mint a magas pozícióból indított pattogtató ütögetés!

1. Forgásponti ujjak bemelegítése (2 perc)
1.1 Nyolcadok csak mutatóujj és hüvelykujj között szorítva. Koncentrálni erre: -> FORGÁSPONT <-: a legfontosabb fogalom a dobverő fogásánál. Szimmetrikus fogásnál ez a mutatóujj és a hüvelykujj között enyhén szorítva fogott verő és az ujjak találkozásánál van. Tradícionálisnál a bal kéz forgáspontja a hüvelykujj és a mutatóujj-hüvelykujj által képzett V alakú rész találkozásánál van.

1.2 xxx- (ti-ti-ti-szün) csak mutatóujj és hüvelykujj között szorítva. Továbbra is a legfontosabb fogalom: a FORGÁSPONT

2. A középső-, a gyűrűs- és a kisujj (= hátsó ujjak) bemelegítése (1 perc)
Végezzük el az 1. pontban lévő gyakorlatokat úgy, hogy a verőt erősebben szorítjuk és verő mozgatásához csak a hátsó ujjakat használjuk.

3. Csukló bemelegítése (1 perc)
Végezzük el az 1. pontban lévő gyakorlatokat úgy, hogy a verőt erősebben szorítjuk és verő mozgatásához csak csuklót használjuk.

4. A teljes kéz bemelegítése (2 perc)
Próbáljuk meg az 1. pontban lévő gyakorlatot úgy elvégezni, hogy mind a forgáspont, mind a többi ujj és a csukló is mozog. Az ütések a szorító ujjakból indulnak és a kéz többi elemét csak a lendülettől függően kell használni (Nesztor).